most akkor....?

"...ha étvernek nincs játékszabály, akármit tehetsz, piszkosul fáj..."
és igen, valóban piszkosul tud fájni, mikor egy olyan ember támad hátba, akinek szinte az egész életed odaadtad. ilyenkor előjönnek a "sötét" gondolatok, nem találod a talajt a lábad alatt, és mindenki furán néz rád, hogy már megint mi a baja? hát csupán ennyi: a világod megint alapjaiban ingott meg, megint kicsúszott az irányításod alól minden, holott ezidáig erősnek, öntudatosnak érezted magad. és mások is ezt látták. tévessen. holott azt hitték, mindent tudnak rólad, megnyiltál nekik. de tévedtek. nem veszik észre, hogy egyre inkább bezárkózol, falat emelsz magad köré. de hát miért is kellene ezt észrevenni? hisz mindenkinek vannak problémái, mindenkinek a maga gondja a legfontossabb, a másikkal senki nem törődik, és nem veszi észre senki, hogy a másik is érző, emberi lény, akinek gondolatai, érzései, gondjai vannak, és lehet el kéne neki a támogatás. de ezt nem vesszük észre. fontosabb hogy nekünk jó legyen minden, a másik nem fontos. ez van. ember! tanulj meg a magad lábára állni! hogy hányszor hallod ezt a mondatot... úristen... hát igen. csak ez nem megy egyedül.sokaknak nem megy. csak van aki fél be vallani másoknak, magának, aki pedig bevallja, és felválalja, hát igen, azt mindenki lenézi és lesajnálja...