mikor újra magad vagy...

... és színes lesz újra a világ, kisüt újra a nap, szépnek látod a világot... hát igen, rátaláltál. meglelted önön magad.:) nem is kellett hozzá sokminden...=) és igye érzed már... ez valóban te vagy(= mikoron másokra nevetve, csillogó szemmekkel, életvidámságoddal betopansz a régi barátok közé, és mindenki csak néz, ki ez? mi ez? mi történt vele? és csak mosolyogsz titokzatosan, és csak ennyit mondasz, én, saját magam...(=

kételyek

az embert mennyi apró dolog meg tudja ingatni az elhatározásaiban, a döntéseiben. nem kell hozzá sok minden, vagy nagy dolgok. elég egy mondat, egy élmény. ezek után ha minden feje tetejére áll, ne lepődj meg. ne lepődj meg ha végig sírod az éjszakát. ha felriadsz éjszaka. ha nem tudsz elaludni anélkül, hogy valakihez ne akarnál odabújni, ha érzed iányát egy biztos ölelésnek. ilyenkor mit teszel? megpróbálod megbeszélni a dolgokat? vagy próbálod az egészet elfelejteni? :/ valld be. igazából te sem tudod.

nyugalom

hihetetlen, egy kis nevetés mekkora nyugalommal tudja eltölteni az embert. nem is gondoltam volna. valahogy jót tesz az embreknek. miért nem mosolyog minenki? mert akkor nem lennének viták? veszekedések? áhh nem értem én az embereket.:) de nem baj:) nem is kell:) már nem akarok mindenre választ találni. lenyugodtam.