nah igen...

nah igen, elég rég írtam... de meg ígérem ha lesz két szabad percem, nektek adom;) puszipá

na megint egy kicsit...=D

az van speciále hogy leígtem=D így jár aki egész nap a napon deglik=D konkrétan nem találom a kényelmes testhelyzetetxD de nem gondxD attól még vagyok és írokxD és most kicsit hosszabb leszek mint, a mútkó' me' má gyütt a panasz, hogy mily keveset írogatok=D
csak tudnám mit írjak?!xD
annyi mindent tudnék írni=D de hát így nem eccerű a történet=D
épp bömböl a hifi, bontom a moráltxD és még hogy anyumék is örüljenek max hangerőn üvölt az Aurórától, hogy Előre kurvák, gengszterek! =D
kíváncsi lennék, hogy a szomszédok mennyire élvezik zenehallgatási szokásaimat éjjel fél 2kor=D
jah, és ha már itt tartunk, akkor tökre élvezem, hogy nyár. mertha már nyár akkor pasizás...=D na ebből nem kell minyá téves következtetéseket levonnixD de aki ismer az úgyis tudja milyen vagyok... xD a férfi népség a gyengém...=D kb. ebihal korom ótaxD nem tehetek róla=D na de mára asszem kezd sok lenni =P majd legközelebb=P

rég írtam:)

hát elég rég jártam erre..:) ezért gondoltam mesélek kicsit:) mi történt mostanában?:) igazából kitört a nyár teljes mértékben:)
aztán volt egy beiratkozás=D ami a következőkről szólt címszavakban: nevetés, elsősök, röhögés, furafazonok, pizzaaaa, poénbombák, duma, duma, duma=D és persze: DÖK<3
aztááán punnyadás itthon, nagyszülőknél, városban császkálás haverokkal, barátokkal
éééss <3 Szentiváni Feszt<3 áááááááhhhhhhhhh a világ legjobbja:) na jó enyhe tulzásokkal, deee aki nem votl bánhatja:) nem tudja mit hagyott ki=D
áhhhh most többre nincs időm, majd legközelebbb :*:)

khm

na szal... szomorúúúan vettem tudomásul h senki se nem kommentel... pedig tom h vagytok jópáran, mivel egyeseknek saját kezűleg adtam meg a cmíet, h: "ugyanmá' kukkoljad mán' meg"
de nem. na ez csúnya dolog. akkor ezekszerint fölös irogatnom nektek?=D mer' akko titkosítok, azt menek tovább sima napló néven...=D na csókoltatok mindenkit=)

ennek is vége =)

ó! ió! ció! áció! káció! akáció! VAKÁCIÓ!

hát vége =) a sulinak vége.szabadság van.nyugi.pihi.stb.
ez hiányzott mindenkinek =D
és hogy valami poén is legyen benne, most költöttük hazafelé haverokkal =D

"...a sulinak vége, és kijössz a bárból,
egy vodkától Krúdy-s vagy és bátor,
egy részeg tanár a kezed után nyúl,
s nem tudod miért, de jól bele rúgsz..."

suliban=D info van=D

hát igen, az utolsó hét=D ilyenkor már tulajdonképp csak a semmittevés, a DVD nézegetés, a folyamatos dumálgatás marad=D aktívan csináljuk a semmit=D pénteken pedig, elfelejtődik az iskola. jönnek a party hegyek, a lazulás, a napozás, a Bslcsi a haverokkal, a fesztiválok=) már akinek.:)a többségnek marad a meló, jobb esetben klimatizált helyen=D aki nem, az ingyen szaunázhat=D na holnap folyt köv:)

rég jártam itt=)

rég jártam erre=) írok. de csak pöppeteget=) nincs sok időm ippen, szal amjd legközelebb=) de mivel nem igazán zajlik az élet nincs mit mesélnem=) majd legközelebb=)

most találtam

Köztünk százezer mérföld,
mégis itt vagy közel;
ha szólít a szíved,
a szívem felel.

Tudom, féltesz és
űznéda gyors perceket;
de hogy volna hűtlen,
ki téged szeret?

Rég nem vagy álom,
de a föld túlfelén,
a hűs Nashville-i éjbenálmodlak én.

Szél rázza ajtóm,
gyere, éreznem kell:
minden szótlan rezdülésbenegy vagy velem!

Ha egy más korban élnék,
egy más életet;úgy lennék boldog,
ott is együtt veled.Volnék bár koldus,
vagy lennék király;nem kérnék mást,csak,
hogy mindig te várj reám.

Szívemben őrizlek,lelkemben élsz,
most és mindig!Színekben, fényekben,
vágyakban élsz,
gazdaggá tettél,
de kincsem tiéd;
szívedben őrizz, és így várj rám!

Rég nem vagy álom,
de a föld túlfelén,
a hűs Nashville-i éjbenálmodlak én.
Szél rázza ajtóm,gyere, éreznem kell:
minden szótlan rezdülésbenegy vagy velem!
Szívemben őrizlek,lelkemben élsz, most és mindig!

Színekben, fényekben, vágyakban élsz,gazdaggá tettél,
de kincsem tiéd;szívedben őrizz, és így várj rám! (2×)


még próbálom megemészteni

mikor újra magad vagy...

... és színes lesz újra a világ, kisüt újra a nap, szépnek látod a világot... hát igen, rátaláltál. meglelted önön magad.:) nem is kellett hozzá sokminden...=) és igye érzed már... ez valóban te vagy(= mikoron másokra nevetve, csillogó szemmekkel, életvidámságoddal betopansz a régi barátok közé, és mindenki csak néz, ki ez? mi ez? mi történt vele? és csak mosolyogsz titokzatosan, és csak ennyit mondasz, én, saját magam...(=

kételyek

az embert mennyi apró dolog meg tudja ingatni az elhatározásaiban, a döntéseiben. nem kell hozzá sok minden, vagy nagy dolgok. elég egy mondat, egy élmény. ezek után ha minden feje tetejére áll, ne lepődj meg. ne lepődj meg ha végig sírod az éjszakát. ha felriadsz éjszaka. ha nem tudsz elaludni anélkül, hogy valakihez ne akarnál odabújni, ha érzed iányát egy biztos ölelésnek. ilyenkor mit teszel? megpróbálod megbeszélni a dolgokat? vagy próbálod az egészet elfelejteni? :/ valld be. igazából te sem tudod.

nyugalom

hihetetlen, egy kis nevetés mekkora nyugalommal tudja eltölteni az embert. nem is gondoltam volna. valahogy jót tesz az embreknek. miért nem mosolyog minenki? mert akkor nem lennének viták? veszekedések? áhh nem értem én az embereket.:) de nem baj:) nem is kell:) már nem akarok mindenre választ találni. lenyugodtam.

érzések így és úgy

érzések? azok mik tulajdonképpen? te tudsz rá válaszolni? mert mikor valaki azt mondja, hogy neki vannak érzései, akkor azt mondja, azért tudja hogy vannak, mert ő tud: gyűlőlni, szeretni, akarni, hinni, csodálni, bántani, örülni, bánkódni, és talán még másokéval játszani is. ilyenkor merül fel a kérdés játszanii??!!! ez mit jelent? tudod koordinálni, hogy a másik mit érezzen, akarjon, mi miatt legyen szomorú? ez lehetséges? hát... igen... és mikor rájössz, hogy annak ellenére, hogy te mindig is független, önálló voltál, valaki mégis játszott veled, és az érzéseiddel... ilyenkor mit érzel? mélyre menő fájdalmat? mély dühöt? semmire mutató határozatlanságot? kiúttalanságot? hát igen... mindenki mást... ennek ellenére mégis tovább bízol ebben a személyben? akár tovább szereted mégis? és még mindened odaadnád neki egy fél szóért? megsúgom azért, mert: szereted. csupa nagy betűvel: SZERETED!!! vedd észre, és hiába tudod, hogy ennek nem kellene így történnie, mert szenvedsz tőle, de mégis tovább csinálod, mert szereted. és ez az érzés erősebb benned mindennél, ez mozgat, ez irányítja tetteidet, és ez miatt akarsz élni már. mert ez az érzés mindennél édesebb számodra, hiába taszít mélybe rengetegszer, mégis az édessége az ami miatt életedet adnád érte. és nem csak az érzésért, magáért az emberért is, aki ezeket az érzéseket ébresztette benned... hát igen... ezt úgy hívják szerelem. és tudod:
"Eltaszít és tehozzád űz
Fekete Nap, jéghideg Tűz
Örök rejtély, ellentmondás
Zuhanás és égbeszállás"...
(mindenki úgy érti ahogy akarja...=))

a lét kérdése...

TE gondolkoztál már ezen? mit jelent élni? hogy miért kell élni? egyáltalán... minek élni? hát látod, nálam megint eljött ez a pillanat.( gondolkoztam. leültem az erkélyre, bámultam kifelé a világra, és hagytam hogy a gondolataim elinduljanak. repüljenek amerre akarnak, csak hozzák meg a választ a kérdéseimre. előbbre igazán nem jutottam, mert ezeket a válaszokat eddigis tudtam. nem, ez hülye megfogalmazás. leginkább sejtettem csak. de nem baj. ezek az ún. sejtések, előjöttek a homályból, kibújtak a szürke fátyol mögül, kijöttek a napfényre, és megnyugvást hoztak nekem. legalább a lelkem nem háborog egy darabig. megnyugvást talált egy rövid időre, lehet pár óra múlva újra háborogni fog, de legalább most csendes mint az óceán felszíne szélcsend idején... hát nem tudom, majd csak lesz valahogy, mint mindig, mert eddig is sikerült kimászni abból a bizonyos gödörből, talán most sikerül kívül is maradni. ki tudja, nem vagyunk látnokok, hogy megmondjuk mit rejt a holnap, maximum csak reménykedhetünk hogy szebbet, jobbat, örömtelibbet kapunk a sorstól.) látod ezek érdekes kérdések. te tudod rá a választ? te érted mi a lét értelme?

...

szeretet. mit jelent ez a szó? mit lát bele egy ember? kötelezettséget? muszájt? bebörtönzöttséget? vagy épp mérhetetlen szabadságot? önmegvalósítást? mindenki döntse el maga,hogy számára ez a szó mit is jelent. de az érzés. hm... az már más tészta... mert ez az érzés, akárki, akármennyire tagadja, egyik pillanatban az egekig emel, a másikban pedig a pokolba küld. és nem tudsz tenni ellenne semmit. megpróbálhatsz küzdeni ellene, nem fogsz tudni. kapálózhatsz, üvölthetsz, akkor sem fogsz tudni. hogy miért? ne kérdezd. erre nem tudom a választ, talán 60, 80 év múlva, egy életnyi "bölcsességel" a hátam mögött TALÁN tudni fogok erre válaszolni. addig meg, sodródom én is ezzel az érzéssel, és elfogadom amit nekem ad, örömöt, bánatot, szenvedést, gyönyörű dolgokat. csak hinnem kell abban, hogy ezek mind értem történnek, és ajándékként kapom meg ezeket a dolgokat,nem büntetésként. mi lesz ezek után? majd az élet válaszol rá...

most akkor....?

"...ha étvernek nincs játékszabály, akármit tehetsz, piszkosul fáj..."
és igen, valóban piszkosul tud fájni, mikor egy olyan ember támad hátba, akinek szinte az egész életed odaadtad. ilyenkor előjönnek a "sötét" gondolatok, nem találod a talajt a lábad alatt, és mindenki furán néz rád, hogy már megint mi a baja? hát csupán ennyi: a világod megint alapjaiban ingott meg, megint kicsúszott az irányításod alól minden, holott ezidáig erősnek, öntudatosnak érezted magad. és mások is ezt látták. tévessen. holott azt hitték, mindent tudnak rólad, megnyiltál nekik. de tévedtek. nem veszik észre, hogy egyre inkább bezárkózol, falat emelsz magad köré. de hát miért is kellene ezt észrevenni? hisz mindenkinek vannak problémái, mindenkinek a maga gondja a legfontossabb, a másikkal senki nem törődik, és nem veszi észre senki, hogy a másik is érző, emberi lény, akinek gondolatai, érzései, gondjai vannak, és lehet el kéne neki a támogatás. de ezt nem vesszük észre. fontosabb hogy nekünk jó legyen minden, a másik nem fontos. ez van. ember! tanulj meg a magad lábára állni! hogy hányszor hallod ezt a mondatot... úristen... hát igen. csak ez nem megy egyedül.sokaknak nem megy. csak van aki fél be vallani másoknak, magának, aki pedig bevallja, és felválalja, hát igen, azt mindenki lenézi és lesajnálja...

élet apró kérdései számomra

leültem kicsit töprengeni. sok mindenre jutottam azt hiszem. nem tudom ti hogy vagytok vele, de én a párom nélkül félember vagyok. nem érzek kedvet semmihez, nem érzem azt, hogy bármit is tennem kellene, míg nincs a közelemben, de azt az egyet tudom, hogy érte bármit megtennék, hisz fontos nekem, és értünk, kettőnkért küzdök. bár nem érzem küzdelemnek, hisz mint mondtam kettőnkért teszem, így valami megmagyarázhatatlan mélységből természetes dolgonak tűnik számomra. sokan felteszik a kérdést: lehet így és ennyire szeretni? okos dolog ennyire a másiktól függeni? biztos jó döntés a másikra bízni mindenünket? jelentem: lehet így és ennyire, talán még jobban is szeretni. hogy okos dolog-e a másiktól függni, majd egy 50-60 év múlva talán tudni fogok rá válaszolni, egy élet tapasztalatával a hátam mögött. jó döntés? hát nem tudom, csak érzem, hogy most ezt kell tennem, ezt akarom tenni.



aztán felemerült bennem a barátság kérdése. ki is az igazi barát? az aki mindig velem mosolyog, aki mindig velem sír, vagy az aki csak ül mellettem csendben, de félszavakból mozdulatokból megért? pontossan erről van szó. nem mindig az az ember az igazi barát, aki velem együtt érez mindenben, de megérti amit mondani akarok, mégha nem is tudom kifejezni magam, de ő érti mit akarok. erre van egy mondás: A barátság: egy lélek két testbe zárva. aki ezt a mondatot érti, az tudja miről beszélek, ő tudja kik a barátai, és tud barát is lenni amikor kell. na legközelebb folytatom, mert késő is van, fáradt is vok, meg hosszú is volt a nap, meg hát kell valami amiről még pofázhatok ha arról van szó=)

újra itt

halihó. újra megkezdem ténykedésem a blogok világában.=) a régi oldal sajnos a feledés homályába merült, de hát kérem, van ez így... azt hiszem ez a blog nem fog hasonlítani az előzőhöz, szeretnék egy teljesen másik irányt felvenni. hátha... talán ez jobban bejön=) nekem is, meg hát nektek is...=) innentől kezdve mindent megtaláltok ami épp foglalkoztat=) nem pofázok tovább, sok lesz belőlem is mára=)p